Mocsok, amiben élünk, kérdezik néha, miért nem politizálgatok már, hát mert mocsokban élünk, Nyájas Olvasó.

A Hír TV abból akar hasznot húzni, hogy a Honvédség nem tett ki életveszélynek néhány ezer embert, gyomorforgató mocsok ez, kérem, azt is Gyurcsányra kenni, hogy mégsem veszélyes bomba volt Ferencvárosban.

Mocsok az is, hogy vagy Veres államtitkára akart drogot csempészni két Hír TV-s, a nyomorult Kisberk Szabolcs meg egy másik autójába, hogy aztán sittre vágassák őket, vagy a Hír TV kreálta ezt a történetet, hogy Vereséket vágják sittre. Akármelyik verzió is igaz, valaki nagyon mocskos. Ettől a fertőtől el, csak minél távolabb tőle.

Ülök mámma az irodámba. Előfordul. Csörög a telefon. Előfordul. Főveszem. Előfordul. Akkor elkezdődött a párbeszéd:

Nem bazdmeg, nem. Tök véletlen vót. :)

Manapság sok kiváló tudós és más érdemes ember foglalkozik a civilizációk eredetével, sokszor teljesen más pályáról nyergelve át az űrkutatás-magyarságkutatás-régészet-írástörténet kvadránsára. Ideje, legfőbb ideje bizony, hogy a Kolhoz is felvegye a fonalat, a kesztyűt, a bézbólütőt, és egy újabb nívós tanulmánnyal segítsen felfedni az Örök Igazságot.

„Hun vala liánon
Kinek nagy kegyet oszta
Szent vájlingbúl merve vérit
Tizenkét majomnak
Miközben böfög a fényes Kappúrra
Konrád fejedelmi nagyúr
Takony lóga pofáján
Az Aszteriszkről jött küldöncnek
Vállára szíriuszi
Bélyegzőtt nyomott Manchika
Tekenőben basztak meg
Kilenc szüzet a dzsungel mélyén
Ebből lészen majd
Kurtizánok országja”

(Magoriánok 24:9)

A fenti ősi magyar írásos emlék 1824-ben került elő egy Jóllátótól, akik ma a Csalóközben élnek, ám eredetüket grafikonok vezetik vissza a sumér területekre, Szolga városába, ahol Trehány nemezesvitéz parasztjai voltak. Az első sor első szava cáfolhatatlan bizonyíték a hunok mezopotámiai jelenlétére, valamint arra az egyébként is ismert tényre, hogy kiváló hajósok voltak. Más versekből kiderül, hogy őseink már időszámításunk előtt 3000-ben jártak krumplit lopni a mai Kuba területére. Ezt csak hajóval tehették meg, hiszen azokban az időkben a teljes ómagyar repülőflotta szíriuszi generáljavításon esett át. Nyelvünk nem véletlen őrzi a mai napig is a vájling kifejezést, annak ellenére is, hogy a kormányok és a keresztény egyház jelenleg is évtizedek óta próbálja a tál szó használata felé terelni a magyarokat. Amikor pedig több prófécia említi, hogy a modern beszélt nyelvek feltalálását a magyar gyökerekkel rendelkező angol nyelv esetén is a Why ling[uistics]? probléma vetette fel. És ha ez nincs, még ma is visszafelé írnánk! Az, hogy írásirányunk megváltozott, s a Lófasziákusz Negyedik Holdjának forgástengelyével azonos irányba halad, a laikusok számára is alátámasztja a NASA által titokban egyébként már 1967-ben kísérletekkel igazolt elméletet, miszerint Adolf Hitler nem köcsög volt, hanem egy elidegenített vájling. Elidegenítése miatt elfelejtette az á betűt, így lehet, hogy a Világot Urálni isteni üzenetet Világot Uralni üzenetként értette. Mivel a Magma Lajos galaxisban lévő bolygók többségének síkpályája a víz molekuláris szerkezetével azonos szöget zár be, a Konrád vezérhez érkezett küldöncnek lóg a taknya. Ezt pecsételi le Manchika Szíriuszi Gondviselő Nemezes Szittya Szentanya, amikor a küldöncöt a Földre küldi Konrádhoz, hogy üzenje meg neki: „Mit mondasz, Jóska?” Az igazi sumérországban, azaz belső Zimbabwében, és nem ott, ahová az amerikai titkosszolgálat a térképre helyeztette, Iránba, hogy ezzel is ellenszenvet váltson ki az egyetlen ősi civilizációval szemben, a dzsungelben Faragó Rambó obsitos parancsára kilenc szüzet ajánlottak fel Lőcs 13. szintű sámánnak, csak hogy megóvja a Földet a Tsauva 4 üstökös becsapódásától, még annak árán is, hogy 5000 év múlva az utódok a világ pornófővárosának országát uralják. Ez, és nem más az oka a kurva szó oly gyakori használatának, valamint ez a kitérő jelenik meg fogalomként az angol nyelvben, ahol a kitérőt, a kanyart curve-nak mondják. E rövid értekezésben kívántam rámutatni, hogy minden kétséget kizáróan hamis állítást terjesztenek a kormányok arról, hogy a fénysebesség nem hajlik.

–  Milyen a szagod? A szag nagyon fontos. Nem lehet mindig Givenchy-ben szeretkezni, baszd meg. Nem értem, hogy lehet ilyen szagod, mégiscsak emberek vagyunk. Nem állatok. Már nem a fán lakunk, milyen szagod van? Nem lehet mindig Givenchy-ben szeretkezni. Nem tudom... Az ember is állat, azt mondják, mégsem tudunk télen ruha nélkül kimenni az utcára, mint az állatok. Milyen szagod van, hogy lehet ilyen szagod? A szag a legfontosabb, arra figyelni kell, mégsem lehet Givenchy-ben szeretkezni... – így beszélt hangosan magában egy ősz férfi a villamoson, csak ekkor nekem le kellett szállnom.

– Bíró úr, kérem, az úgy volt, hogy én a lehető legjobb szándékkal mentem be dolgozni. Nem, kérem, nem terveltem ki semmit. A pálinkát sem én vittem. Mégsem utasíthattam vissza a felettesemet, hiszen voltam csapatépítő tréningen, ahol tanultam, hogy a munkahelyi szocializálódás nagyon fontos, és egyébként is speciális stílusomért és közösségteremtő izémért tüntettek ki, és ebben a felelősségteljes pozícióban nem tehettem meg, hogy kimaradjak a sorból. Nem, egyikből sem. Bíró úr kérem, baleset volt, akkor történt az ivás, amikor váratlanul elindult a busz, és mint Mortimer kardja Józsikába, belémdőlt az üveg. Torkom elzárásával tiltakoztam a folyadék szervezetbe jutása ellen, de beláttam, hogy minden ellenállás hiábavaló, itt csak én veszíthetek. Nem, kérem, a tanú nem mond igazat, nem volt tele a kóláspohár. Az más volt, szentül meg voltam róla győződve, hogy a laposüvegben desztilláltvíz van. Mégsem köphettem rá az asztalra. Enyhítő körülményként szeretném megemlíteni, hukk, hogy nem mentem be a vezérigazgató szobájába „Na mi van, faszikám? Dolgozgatunk, dolgozgatunk?” kurjantással, továbbá nem molesztáltam munkatársaimat, én, kérem, csak csendben vigyorogtam. Semmiképpen nem érhette el a hangom a hatvan decibelt. Kérem, az kizárt dolog, mert nem tudom. Védekezésre képtelen állapotba kerülve emberileg indokolható sokkot kaptam, de ennek ellenére Nyitrai elvtárs ütött vissza először, nem én. Igen, bíró úr, megbántam, hogy téeszelnöknek képzeltem magam. Tisztelt bíróság, az enyhítő körülmények fenntartása mellett elismerem bűnösségemet. Nem tudom, bíró úr, akasszanak fő vagy óccsanak é. Igenis, bíró úr! Önnek is.

Békésen csiripelnek a fák, ugatnak a cinkék, zöldell a kutya, és lehunyják sok szemüket a házak. A Krank Blogkámpáni történetének első posztja íródik Kisvárdáról, ilyen még sose vót, a vidék nyugalmát szinte szétrombolja a ThinkPad billentyűzetének városban puhának tűnő kattogása.

Volt a híres blogger rokonyoknál és hideg temetőben, megszemlélte modern gondolkodású nagyanyja új fürdőszobáját, melyet kissé irigykedve is nézett, látott unokaöccsöt, és egy rokonnal sokat beszélgettek légikatasztrófákról, elvégre is karácsony van. :)

Volt a minap az a MÁV-os poszt. Na most a telekommunikáció még hagy kívánnivalót maga után hungariban, ugyanis Szolnokot elhagyva meg akartam nézni, hogy Debrecenig hol áll még meg a vonat, de a jelerősségnek köszönhetően a telefon olyan szakadozva tologatta a bitekek, hogy az egy-másfél órás etap utolsó 15 percében sikerült csak beszerezni eme kritikus fontosságú információt. Te is, fiam, Bluetooth?

Egyébként pedig azért jó, ha full-featured Vistás gépe van az ember bloggerének, mindenféle kommunikációs szoftverrel felszerelve, mert amint létrejön az internetkapcsolat, rögtön a gép nyakába zúdul egy jó másfél megabájtnyi adatforgalom, amit a Pannon nem olcsón mér, én pedig még a gmail bejelentkező oldalát sem tudtam addig letölteni.

Most viszont zárom soraimat, mert jóatyám fél órája 3 percenként kérdezi, hogy hol vagyok, miért nem nézek vele egy focimeccset, ami tökre nem érdekel.

Nahát, épp egy vonaton ülve írom ezt a bejegyzést. Modern korban élünk, rohan a világ, fejlődik a technika, és mindezt egyedül a MÁV vagonjaiban körbenézve nem érezni, itt, ahol Püspökladány állomás és megállóhelyen éppen megállva tolja rá a légkondi a kezemre a hideg levegőt. Próbáltam tekergetni az erejét meg a hőmérsékletét is, de egyik se működik. Legalább frissen tart.

Bemegyek a bótba a szokásos napi drog- és fegyveradagért, megsaccolom a csemegepult (már tudom, hogy így hívják azt, ahol a parizert adják) előtti sor hosszát, konstatálom, hogy egészen EU-komform az érték, hát beállok. Tudom, hogy a végére hülyeség, mert ott már állnak, de én oda álltam. Akkor megcsapta az orromat az az előttem álló két proliból áradó jellegzetes bűz, ami a hónapok óta ki nem mosott, porban szárított izzadságtól rohadó munkásruhák, a leglepattantabb kis grimókban uralkodó levegő és a fogmosatlan szájból áradó szesz csodálatos mixe.

A hányinger miatt úgy gondoltam, akkor előbb elmegyek kenyérért, és így is lett. Visszaérve a csemegéshez már nem volt ott a két faszi, ezért boldogan beálltam újra a sorba.

Hát 47-49 másodpercen belül nem beálltak mögém a sorba, mert véletlenül 20 deka szalonnával kevesebbet vettek? Megalapozták nekem a szép estét, innen is köszönöm nekik. :)

Moszkva tér, végállomás. Este 10 óra, a csontig hatoló hideg szél átsüvít a téren, esik valami szutyok. Zárás előtt a hamburgeres, a kiadóablak előtt egy echte C és egy félcé áll. Hősünk és Rohamcica éhesen megérkezik a bisztróhoz.

Sic transit gloria mundi, Mari.

Akkor most elmesélem, hogyan zajlik egy laborvizsgálat ma egy, még mindig a normálisabbak közé tartozó budapesti egészségügyi intézményben. A labor a vér és a vizelet, mielőtt bárki izgalmas kotyvasztásra gyanakodna.

A leletvétel 7:15-től 9-ig tart. A sor 6:30-tól 9:15-ig ugyanolyan hosszú, körülbelül 40-50 percet kell várakozni. Természetesen állva, a sor a folyosókon kígyózik, mert az épület tervezőjének nem mondták, hogy annál az ajtónál 100+ beteg fordul meg reggel, két óra alatt. 8:35-re értem oda. Várakozok, előttem néhány idős ember a háborús élményeiről beszél, egy nő pedig alig tud állni az egyik lábán. Megszokott.

A sor egy kis ablak elé vezet, ami mögött ül egy nő, akinek oda kell adni a beutalót. Az ablak úgy van kialakítva, hogy egymás fejét nem látjuk, ezért a kommunikáció egy élmény a zajban. A nő pötyög, mire az ablak előtti könyöklő mellett ülő nő, aki eddig közelről bámult a beteg képébe, elordítja magát. Kétféle mondatot mond: az egyik a „Fizet az úr?”, a másik a „Fizet a hölgy?”. Ennek a nőnek ez a munkája, ezért kap havi hatvanezret a közösből. Pontosabban ez csak munkájának egy része. Ha a kérdésére igennel felel a benti nő, akkor a kinti nőnek át kell adni 300 forintot – szigorúan fémpénzben –, amit ő (ő!) behajígál egy vizitdíj-automatába, ami szintén a könyöklő mellett van. Majd megnyom egy gombot a kettőből, és kezedbe nyomja a blokkot.

Amikor egészségügyi reformról esik szó, mindig megjelenik előttem ez a kép: vettek egy vizitdíj-automatát (amin egy rés és egy gomb van, nem az a komplex szerkezet), majd alkalmaztak egy embert, aki ezt a beteg helyett nyomkodja. Lehet, hogy nekem vannak torz élményeim a szolgáltatásokról, de mintha nem ilyen szolgáltatásra vágynának a betegek. Vagy mégis van pénz...?

Üvölt a hangos, hogy 91-es. A hangszóró egy digitális kijelzőbe van építve, a kijelző fél tíz után kikapcsol, 7:15-től fél tízig pedig a 8888-as szám világít rajta. Újabb jó beruházás.

Bemegyek a vérvételi szobába, elindulok egy nő felé, aki úgy néz rám, mintha ő hívott volna be. A terem túloldaláról elordítja magát másvalaki, hogy 91-es. Lehet, hogy nekem vannak torz élményeim a szolgáltatásokról, de a kereskedelmi szektorban ilyenkor azt a mondatot szoktam hallani, hogy „Erre szíveskedjen, Krumplifejű úr”.

A vérvétel után kapok egy klasszikus műanyagpoharat. Ezzel át kell libbenni azon a húgyszagú előtéren (az a meleghúgy-illat), amiben a kinti nő ül, be a laborvécébe. Mondom, laborvécé – kifejezetten vizeletminta-adásra fenntartott vécé. Mint ilyenben, természetesen egyetlen négyzetcentiméternyi egyenes felület sincs, minden hegyes vagy gömbölyű. Kamaszkori emlékeimet kellett előszedni, amikor egyszerre tudtam télikabátban sört inni, cigizni és vizelni a kocsma oldalában. Végül ellavírozok valahogy, kis pohárral a kezemben totyogok, amikor valaki rám töri az ajtót, mert hát miért lenne rajta zár? Vécé és jön belőle a húgyszag – ugyan, miért kéne megcsinálni a zárat? Így megy ez hungariban.

Néhány adalék még: Egy öreg bácsi ment volna az előző napi leletéért. Látszott rajta, hogy jó negyven perc alatt érhetett fel az első emeletre, és ma már még egyszer nem lesz képes megtenni ezt a távot. 9:15-kor elzavarják, hogy 10 előtt nincs leletkiadás. Nem lehetne annyi emberség a kinti nőben, hogy bemászik egy darab leletért. Nem rendszeresen: kivételesen. Amikor ez lejátszódik, még ketten állnak ki a sorból háborogva, hogy nekik bizony azt mondták, reggel nyolctól lehet jönni a leletért. Közben a benti nő nagy élvezettel leplez le egy embert: az I. kerületből jött, nem a II.-ból, márpedig az I. kerületnek csak kedden van vérvétel, szerdán nincs. Ez persze nincs kiírva, ez az őstudásból ered, minden lakósságnak tudnia kell. El akarják hajtani, de néhány perc múlva kiderül, 1000 Ft-ért mégis pisilhet. Ehhez csak 10 ember előtt kellett megalázkodnia. Manapság egy egészségügyi intézményben ez jó eredmény.