Tollamnak hegyéből: A Nagy Illuzionistához

(krank; 2010. március 3., 00:06)

Valamilyen Gusztáv:

A Nagy Illuzionistához

 

választott magányod
magadra hagy, na látod
a mélyben élő halak
sosem látják a Napot
megrögzött illuzionista
ne lepődj meg annyira
ha magadat is, barátom
egy illúzióban találod

nálad mindig rohannak a fák
és egyszer majd szédülten kérded
mi ez? akkor azt mondják majd
látod, nem láttad, ez volt az élet

látod? nem látod. nem érted.
pedig értelmetlen a magányod.

 

(Budapest, 2010. március 3.)

1 nyájas olvasó szerint az írás értéke 4.0


Gondolatok: , , , , ,
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: Sikertelen kitörési kísérlet

(krank; 2010. február 26., 01:50)

Valamilyen Gusztáv:

Sikertelen kitörési kísérlet

 

törésvonalak szelnek át
remegő kezek és görbe hát
ekvidisztáns felosztású ciklusok:
újra a fal, újra a kép, itt vagyok
úgy látszik, hetvenhetedjére is lehet
ismeretlenül szemlélni a helyzetet
amiket törésvonalak szelnek át
meg remegő kezek és egy görbe hát
betörve, hogy mint annyiszor azelőtt
elszenvedje a feszítő centripetális erőt

 

(Budapest, 2010. február 26.)

1 nyájas olvasó szerint az írás értéke 5.0


Gondolatok: , , , , , ,
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: Szolgálati utasítás

(krank; 2010. február 25., 15:35)

Valamilyen Gusztáv:

Szolgálati utasítás

 

ülj fel az ágyon
a könyv, amit olvastál, üres
vagy soha nem is létezett
hiába kutatni a polcokon
és megnézni a takaró alatt
fiú, csak a gondolat mérgezett
csak az akarás lapozta
és vetítette a képeket
dőlj vissza az ágyra
ejtsd magad mellé két kezed
nagy levegő, nyugalom
erőt kell gyűjtened
mert most legyűröd magad
a saját rekedt torkodon
ne szólj, tudod, csak mint a halak
csendben merengeni dolgokon
hagyd már azt a könyvet a fenébe
úgysem lennének benne szavak
a felfoghatón túlra került minden
és tetszik vagy sem, ez már így marad

– indián

 

(Budapest, 2010. február 25.)

Értékeld elsőként


Gondolatok: , , , , ,
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Ígéretek 2.

(krank; 2010. február 23., 12:53)

Kedves kötelességemnek eleget téve, a Te intellego, Nero szerzőjeként, továbbra is maradván tisztelettel:

 

2010. február 20-án megjelent az Ígéretek sorozat 2. kötete a Garbo Kiadó gondozásában.

igeretek2-borito A kötet előszava

Az Ígéretek második csokrát tartja kezében az olvasó. Olyan emberek gondolatait, akik megtanultak, ellestek, kitaláltak valamit, aminek a segítségével – legalábbis szavaik útján – többet tudnak adni, megmutatni magukból, mint a többiek. S ha nem is többet, jobbat. Néhányan közülük már az első Ígéretekben is megjelentek. Itt a két nagy öregünk, Csomós és Kisslaki, mellettük az ifjú titán Ordassy s a jólelkű bölcs Szilágyi P. Katalin, a végletes érzéseket kutató Hummer Zita s a lélek minden hajlatát ismerő Kormos Anett. No meg Patrícia, Zsanett, Mariann és Tímea. A költők. Akik megmutatnak valamit abból a világból, amit mindnyájan zavarosan látunk. Akik olyanoknak látszanak, amilyenek szeretnénk lenni. Olyanoknak, akik az élet minden szörnyűségét derűvel tudják fogadni.

És az újak mind méltóak hozzájuk. Igazán csavaros történetek, lélekmélyi andalgások, szívet szakasztó mondatok, az értelmes alkotás gyönyörű példányai. Azt szokták mondani: ha egy könyvben egyetlen igazán jó gondolat van, azt el kell olvasni. Nos, ebben nem egy van, de nem is tíz…

Értékeld elsőként


Gondolatok: , ,
Rovatok: Más
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: Én meg a szívedig

(krank; 2010. február 21., 17:25)

Valamilyen Gusztáv:

Én meg a szívedig

 

néztem az esőt, ahogy az ereszen
nem jut át, ahogy a csepp útja megtörik
és identitását veszítve névtelen tócsákba
vegyül, aztán cseppvoltára senki nem emlékezik
és vártam, hogy elaludj, és utána
bezárjam az ablakot, mert azt mondtad, nincsen
más olyan jó, mint az eső hangjára elaludni,
és reggel is néztem, ahogy könnyezik az Isten
a kettő között pedig a sötétben
néztem az arcodból nekem adatott
a párnák közül kikandikáló kincset
a negyedarcnyi éjbe burkolt rajzolatot
és néztem, ahogy fénybe festi a reggel
elképzeltem, hogy bevonja íveid
aztán jött megint az eső és az ablak
te a nyakadig takaróztál, én meg a szívedig
azt játszottam, hogy bár egy araszra vagy
és én nyújtózom, mégsem érlek el
akárhogy feszülök, nem is játék ez
ez a valóság, amitől félni kell
mert őrület, hogy a végtelen belesűrűsödik
húsz átkozott centibe, ami át nem fogható
pedig szinte a nyakamban lélegzel, fáradt vagyok
ég a szemem, és már az eső sem hallható
a nehéz alvás előtt még arra gondolok
hogy amikor mesét mondtam neked
már biztos aludhattál magadba zárva
mert nem érted a lényeget

 

(Budapest, 2010. február 21.)

Értékeld elsőként


Gondolatok: , , , , , , , , , ,
Rovatok: Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: Trapéz (Pierrot a mézesmadzagon)

(krank; 2010. február 21., 00:23)

Valamilyen Gusztáv:

Trapéz
(Pierrot a mézesmadzagon)

 

„Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.”
(Pilinszky János: Trapéz és korlát)

 

mikor a szomjúság a szájat
cserepesre szárítja egész a sarkokig
mikor a test nem tűri az ágyat
mert a bohóc trapézról álmodik
 
matatás hallik és füst kereng
az éjszaka hajnallá változik
az ablak előtt görnyedt sziluett
csak a bohóc az, trapézról álmodik
 
a jel az éjjel felismertetett
pierrot a mézesmadgazon
üresen zárom melletted kezemet
a bohóc vagyok, trapézról álmodok

 

(Budapest, 2010. február 19–21.)

Értékeld elsőként


Gondolatok: , , , , , , , , ,
Rovatok: Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: Metamorfózis

(krank; 2010. február 17., 02:37)

Valamilyen Gusztáv:

Metamorfózis

 

kötelet dobnak a madarak.
kötelet dobnak és suhognak szárnyaik,
repülnek az égre fel az ólomnehéz vágyaink.

kelletlen lettem, elkedvetlenedtem.
kellemetlen jelek: a kerek nem kerek,
kelléknek sem kellettem. keresetlen lettem.

kötelet dobnak a madarak.
hurkokat kötnek a csőrükkel. szárnyaik
csapkodják a vizeket, hogy megfojtsanak vágyaik.

kelletlen lettem, elkedvetlenedtem.
jönnek a lovasok. jöjjenek. vigyék el az álmaim.

 

(Budapest, 2010. február 17.)

Értékeld elsőként


Gondolatok: , , , , , , , ,
Rovatok: Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Hajnali csatlakozás – Nick Cave dalszövegeiből: The Weeping Song (Könnyező dal)

(krank; 2010. február 15., 00:04)

Nick Cave:

The Weeping Song

 

Go son, go down to the water
And see the women weeping there
Then go up into the mountains
The men, they are weeping too

Father, why are all the women
    weeping?
They are weeping for their men
Then why are all the men there
    weeping?
They are weeping back at them

This is a weeping song
A song in which to weep
While all the men and women sleep
This is a weeping song
But I won't be weeping long

Father, why are all the children
    weeping?
They are merely crying son
O, are they merely crying, 
    father?
Yes, true weeping is yet to come

This is a weeping song
A song in which to weep
While all the men and women sleep
This is a weeping song
But I won't be weeping long

O father tell me, are you weeping?
Your face seems wet to touch
O then I'm so sorry, father
I never thought I hurt you so much

This is a weeping song
A song in which to weep
While we rock ourselves to sleep
This is a weeping song
But I won't be weeping long
But I won't be weeping long
But I won't be weeping long
But I won't be weeping long

 

Könnyező dal

 

Eredj, fiam, menj le a folyóhoz!
Nézd, könnyeznek ott az asszonyok.
És menj fel a hegyekbe, fiam!
Nézd, könnyeznek ott a férfiak.

Apám, miért könnyes
    minden asszony?
A férjeikért könnyeznek, bizony.
És miért könnyes ott fenn
    minden férfi?
Asszonyaikért csorog rajtuk végig.

Ez egy könnyező dal.
Egy dal, amiben könnyezünk,
Amíg mindenki alszik csendben.
Ez egy könnyező dal,
De már nem sokáig könnyezek.

Apám, miért könnyezik
    minden gyermek?
Egyszerűen csak bőgnek, fiam.
Ó, azt mondod, csak úgy
    bőgnek, apám?
Igen, az igaz könny később fakad.

Ez egy könnyező dal,
Egy dal, amiben könnyezünk,
Amíg mindenki alszik csendben.
Ez egy könnyező dal,
De már nem sokáig könnyezek.

Apám, ó, mondd, te is könnyezel itt?
Az arcod érintése nedves.
Ó, úgy sajnálom a könnyeid, apám,
Nem gondoltam, hogy ennyire fáj.

Ez egy könnyező dal,
Egy dal, amiben könnyezünk,
Amíg mindenki alszik csendben.
Ez egy könnyező dal,
De már nem sokáig könnyezek.
De már nem sokáig könnyezek.
De már nem sokáig könnyezek.
De már nem sokáig könnyezek.

 

(Valamilyen Gusztáv fordítása)

 

Nick Cave and The Bad Seeds: The Weeping Song

Értékeld elsőként


Gondolatok: , , , , , ,
Rovatok: Hajnali csatlakozás | Műfordítás | Vers | Zene
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: A tautológia leleplezése

(krank; 2010. február 5., 04:11)

Valamilyen Gusztáv:

A tautológia leleplezése

 

Már minden csak ismétlődés,
újratálalt kérdések és szentenciák,
csak az archetípusok átöltöztetése.
És ismételnek ezek a sorok is, mi mást
tehetnének, ha egyszer minden létezik,
amióta világ a világ? Mióta tágul,
csak messzebb kerültek, csak fellazultak
az ősi relációk. Mert ahogy ráhull
a világra az idő, összekuszálja a lényeget
nyughatatlan szívünk, pedig alea iacta est:
feleslegesen spekuláltunk mindig is –
félreértettük a földöntúli neszt.
Ideje hát azonosítani a lényeggel
ezt a lágy mollban duruzsoló zenét,
mert az egyetlen szükséges rekogníció,
hogy halhatatlanul bennünk feszül a lét.

 

(Budapest, 2010. február 5.)

Tollamnak hegyéből: Harminchárom életem

(krank; 2010. január 6., 00:44)

Valamilyen Gusztáv:

Harminchárom életem

 

Egy vörös patak csobogása ébreszt.
Krisztus vérének folyását hallom,
aki csipkebokor képében szól: Nézd meg,
te túléltél engemet! Mi lesz most vajon?

Fogalmam sincs, Uram, zavarban vagyok.
Ténfergek jobbra-balra, se kereszt,
se töviskoszorú nem éget, mégis jajgatok –
nagy teher, hogy te világítod be az ereszt,

mert most valamit mondani kéne, Uram,
de mit mondhatnék ezen a földön,
mint hogy tovább keresem saját utam,
És magamban szavaidat őrlöm?

Jól is van ez így, így van jól minden,
Jól van a keresés, jól van élet és halál,
Jól, hogy a holnaphoz kulcsunk nincsen,
Jól van ez így, így megyek tovább.

 

(Budapest, 2010. január 6.)

2 nyájas olvasó szerint az írás értéke 5.0


Gondolatok: , , , , , , , , , ,
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája