Hajnali csatlakozás – A Kormorán dalszövegeiből: Ratkó József: Egy ágyon, egy kenyéren; Koltay Gergely: Csillagok, csillagok

(krank; 2009. május 17., 16:44)

Ratkó Józseffel nem először találkozhat itt az utazó, de egy fontos együttes, a Kormorán először bukkan fel. Koltay Gergely az a rockzenész (azon rockzenészek egyike), akinek a dalai mögött sokszor nem rock-and-roll-költészet, hanem igazi, irodalmi értékű alkotások, valódi versek állnak. Ütnek. Itt és most az Egy ágyon, egy kenyéren Ratkótól (amit Dinnyés József is megzenésített, sőt, talán azt dolgozta fel a Kormorán) és a Csillagok, csillagok Koltay tollából. Szó bennszakad, hang fennakad…

Kormorán: Egy ágyon, egy kenyéren; Csillagok, csillagok

 

Ratkó József:

Egy ágyon, egy kenyéren

 

Egy ágyon, egy kenyéren,
Szemünkbe hulló fényben,
Tétovázó sötétben,
Szerelem fenyvesében…

Egy földön, egy hazában,
Égve egyforma lázban,
Hidegben, nyári lángban
Egyforma szó a szánkban.

Torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen,
homlokod melegében,
homlokom melegében…

Zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.

 

 

Koltay Gergely:

Csillagok, csillagok

 

Csillagok, csillagok, vezessetek engem,
Hold mögé, nap mögé bújik a szerelmem.
Csillagok, csillagok, segítsetek engem.
Ördögök vitték messze a szerelmem.

Csillagok, csillagok, mi öröm, mi bánat?
Angyalok hívnak, de hiába várnak.
Csillagok, csillagok vártam a csodára,
Szerettem valakit életre-halálra.

Két út elöttem, melyik a remény?
Két szív bennem, melyik az enyém?
Egy út vezet el az ég templomához,
Másik út a Pokol kapujához.

Csillagok, csillagok, életemet látom.
Csillagok, csillagok, kedvesemet várom.
Nap jön a napra, elrepül az álom,
Éjszaka éj után magamat találom.

Két út elöttem, melyik a remény?
Két szív bennem, melyik az enyém?
Egy út vezet el az ég templomához,
Másik út a Pokol kapujához.

Tollamnak hegyéből: Cirenei Simon hazatér

(krank; 2009. március 20., 00:09)

Valamilyen Gusztáv Majdnem:

Cirenei Simon hazatér

 

képzeld, fülemben éreztem
rég itt hagyott sóhajod
itt kerengett a szobában
és nem nyitottam ablakot
vártam, hogy rámtaláljon
végre szálljon belém
belőled ami kiszakadt
mind legyen az enyém
hogy te lehess az egyetlen
aki a keresztet letéve
hattyúként állhat, és akkor
utamon mendegélve
kereszthordó vállamba
belekap a szél
felrepít a csillagokhoz
indulok hazafelé

 

(Budapest, 2009. március 20.)