Sok kedves kép sűrűsödött össze ebbe a duplakeretes-szimplacsavaros, kétrét hajtott duális versbe, fűzfák, galambok, Lisszabon, Berlin, hegedű, hattyútest, csillagpor. Kedvelem.
Valamilyen Gusztáv Majdnem:
Mindenedet, mindenemet
(Én édes-egyetlenem I.)
fűzfatáncodat
hattyútestedet
csillagszemedet
én édes-egyetlenem
én galambom
betonházak felett
szerelmem repíted
én türkizkékem
álmomba szősz
nyakrahajló íveket
én tücsköm
fűszálhegedűm
tenyérbezárt képzetem
én harmatcseppem
csókomban oldott
sóhajod megremeg
cirip-tükcsöm
harmatcseppem
türkizkék galambom
fűzfatáncodat
hattyútestedet
csillagszemedet
én édes-egyetlenem
világvégig bámulom
én istenem
hozzád mért világban
örök életem
én Lisszabonom
kanyargó utcáid
ezernyi rejtelem
fűzfatáncodat
hattyútestedet
csillagszemedet
én édes-egyetlenem
óborod
színes kerted
esti melengetője
télutód
alvó szerelmed
újjáélesztője
csillagporod
kutató szemed
titkait idézve
marionetted
pörgess nevetve
s táncolok igézve
télutód, óborod
benne csillagporod
marionetted
fűzfatáncodat
hattyútestedet
csillagszemedet
én édes-egyetlenem
esküszöm, eltáncolom
istened
kezedet fogó
örök biztonságod
Berlined
emberré lett angyalod
szívkamrádba zárod
fűzfatáncodat
hattyútestedet
csillagszemedet
én édes-egyetlenem
anyám és gyermekem
körémfonódott
féltő aggódás
és gyermeki imádat
életvizű záporom
megtisztulásom
otthon vagyok, levetem
átázott ruhámat
atyád és gyermeked
körédfonódott
féltő aggódás
és gyermeki imádat
életvizű záporod
megtisztulásod
itthon vagy, vesd csak le
átázott ruhádat
mutasd meg nekem
fűzfatáncodat
hattyútestedet
csillagszemedet
én édes-egyetlenem
(Budapest, 2004. szeptember 6.)