A kortárs művészet jóformán csak a rockzene (na jó, egy kicsit kultúrsznobosabb megfogalmazással: a pop-art) formájában bukkan fel a Váróteremben – nem vagyok ugyanis műértő, viszont arra már rájöttem, hogy a hirtelen felindulásból értékelt kortárs mű még nem biztos, hogy kiállja az idők próbáját. Most mégis teszek egy kivételt; rábukkantam valamire, amit leginkább talán képzőművészeti alkotásnak lehet nevezni, és ugyan nem hiszem, hogy az emberiség legértékesebb műkincsei közé fog kerülni, ötletessége és korinterpretációja figyelemre méltó. Egy ismeretlen nevű szerző a II. világháborút dolgozta fel úgy, ahogy az eseményeket a Facebook-on nyomon lehetett volna követni. A finom humor és a jó ötlet mellett azon is érdekes elgondolkozni, hogy mennyivel rövidebb üzenetekkel tudunk ma már kommunikálni, és lehet töprengeni, hogy ez vajon jó vagy rossz. Egyébiránt akár bele is férhet a pop-art kategóriába. Íme (katt a képre; az évszámokat az óra:perc rejti):

Ismét a rock-and-roll-költészetre kacsintok, mert az agyam a minap ráfókuszált egy régi nagy kedvencére, az Ez csak egy éjjel-re, ami már ismeretségünk első estéjén belém fúrta magát egy VHS-kazettáról, és bár az Európa Kiadónak minden számát szeretem, ezt mégis kedvencemnek merem nevezni. Az okokat azon kívül, hogy nagyn jó képek vannak benne, nem tudom pontosan megnevezni, de valószínűleg benne van az is, hogy először úgy értettem a szöveget, hogy „az űr szétszakad”, ami egy elég komoly gondolat. :) Ami biztos, hogy amit Kiss Llászló énekel, azt mindig nagyon szeretem – talán csak azért, mert kevés dalt énekel, vagy fene tudja. Ez a dal sajnos mindössze egyetlen felvételen szerepel, az És mindig csak képeket albumon, és tudtommal sem a 2004-2005-ös, sem a 2008-as koncerteken nem játszották.

Mindenesetre elhatároztam, hogy becsatlakoztatom ide hajnalilag a szöveget (ha már videó formájában nem lelhető fel a neten), de ehhez előbb a végére járok a pontos szövegnek, mivelhogy nem lehet tisztán érteni néhány ponton. Minekutána azt láttam, hogy a net két pártra szakad egyes szavakat illetően (és esetenként egyik oldallal sem értettem egyet), úgy döntöttem, hogy a legautentikusabb utat választom; így aztán örömmel jelenthetem, hogy az alábbi változat tartalmazza Kiss Llaci pontosításait, és az a rövid megjegyzés tartozik hozzá, hogy a műgennyből később időnként művér lett. A Katonában egyébként műgennyt énekel, igazi punkos.

Ha a Nyájas Olvasó esetleg rendelkezik ennek a koncertnek a videóanyagával, akár VHS-verzióban, akár digitálisan, tisztelettel kérem, hogy jelezze, ugyanis mindketten keressük.

Azt hiszem, Nóra a legjobb pillanatban küldte nekem a linket a Libri Cohen-dalszövegfordító pályázatának eredményhirdetésén előadott dalához. Akkor is, most is ráz tőle a hideg, és Bóta Nórának, ennek a kelta legendákból előlépő lánynak a hasító hangja tökéletesen illeszkedik az előbb publikált Korányi Sándor utcai novella hangulatához.

Varga B. Tamás emlékdalát maga Varga B. Tamás mutatta meg nekem, és én megkértem, hogy meséljen egy picit magáról és a dalról. Íme:

Tartozom egy történettel, lassan már egy hónapja. A nagy emberek arról is megismerkszenek, hogy a halálukkal is képesek más embereket összehozni – és lám, így van ez a mi Cseh Tamásunkkal is. A majd’ egy hónap késésnek az az oka, hogy jónéhány embert megismertem, akinek valamilyen módon köze volt hozzá, legyen az hallgatója vagy személyes ismerőse. Ha jól sejtem, nem véletlen, hogy azokban a napokban jutott el egy kedves ismeretlen a Váróteremben egy írásig, amiben Cseh Tamás és Másik János egy-egy dalának szövege is szerepelt.

Pécsi Marcell

Az illető kijavított, hogy a Peepshow-mennyország című dal szövegének írója Másik János. Aztán levélváltás kerekedett, és volt olyan szíves, hogy elmesélte Másik János néhány dalának történetét ez a kedves ismeretlen, akiről kiderült, hogy Pécsi Marcell, úgynevezett egykori kocsmakutya, amellett költő, a Ködlámpa Irodalmi Kávézó házigazdája, a Miújság? zenekar énekes-gitárosa, és ha jól tévedek, még könyvtáros is. Nos, a következő, számomra – már csak vidéki életteremből fakadóan is – eddig ismeretlen, ámde kultúrtörténeti jelentőséggel bíró történetet mesélte el.

Bálint István

Kocsmakutyák

Bálint István (1943-2007) író-rendező-színész és zeneszerző 1996-ban pályázatot nyert, hogy Ternyák Zoltán főszereplésével az akkoriban Jordán Tamás vezette Merlin Színházban elkészüljön Shakespeare III. Richárdja. Számos merlines és új színházas stúdióst, valamint néhány időlegesen hazajött volt Squat-színházas színészkollégáját kívánta a készülő produkcióban szerepeltetni Bálint, például az azóta sajnos szintén eltávozott legendás Breznyik Pétert (mint Buckhingam, azaz Richard „jobbkeze”). A produkció nagyjából fél éves próbafolyamat után végül különböző okokból meghiúsult. Hogy a támogatás kárba ne vésszen, Bálint azon gondolkozott, hogy a megmaradt pénzből milyen más produkciót lehetne kihozni a pályázat szellemében. Két dolog ötlött fel benne: Genet Cselédekje (amiből végül nem lett semmi), illetve – egy mindössze egy oldalas félszinopszis formájában – a Kocsmakutyák című darab (ez egyébként papíron sosem lett több). A darab zeneszerzőjének barátját, Másik Jánost kérte fel.

A darab három kutyáról szól, akik egy kocsmaajtó előtt élik életüket, s természetesen ebbe belevetül a kocsmába járók élete is – egyfajta társadalomrajz Másik kocsmahangulatú zenéjével. (Az előadásról itt olvasható egy cselekmény-összefoglaló és kritika Palóc Eszter tollából.)

Peepshow-mennyország

Másik János

Valamikor ezzel egyidőben, pontosabban még a III. Richárd próbáinak időszakában, Gőz László producer, Másik és Bálint közös barátja szerette volna, hogy az említett urak közösen készítsenek egy lemezt, és Bálint e lemez dalszövegeinek írásával is foglalatoskodott ezidőtájt. A készülő anyag a belső szakmai berkekben tetszést aratott, és fellebegett annak a lehetősége is, hogy egy sikeres rockzenekari pályafutás alapozódik így meg. (Jó példa volt előttük Bálint lánya, Bálint Eszter, aki nem kísérte haza az apját Magyarországra, hanem New Yorkban maradva előbb filmekben szerepelt – például Jim Jarmusch jópár mozijában, köztük elsősorban is a Stranger Than Paradise, azaz Florida, a paradicsom című kultfilmben), majd sikeres alternatívrock-énekes lett.)

Újra csak Kocsmakutyák

A szálak ott fonódtak össze, hogy a Kocsmakutyákhoz született két dal, a Kocsmakutyák és a Kicsit fél a játszótér, amik Másik Peepshow-mennyország című albumán is felcsendültek.

A darabot az 1997-es próbák és MU Színházbeli premier után két évig játszották, többek között a MU Színházban, a Bál Színházban és a Tháliában is. Az író-rendező tehát Bálint István volt, a zeneszerző Másik János, a videómontázsokat Merza Gábor és Gratzner Péter készítette, a szereplőgárdát pedig Vékony Zoltán, Pordán Ferenc, Pécsi Marcell, Köhler Kata, Áts G. Berta és Istók Géza alkotta, bár volt olyan előadás, ahol kocsmakutyaként Bálint és Roskó Gábor díszlettervező ugrott be. Utóbbi a Másik-lemezen is muzsikál meghívott vendégként, a Véres angyal című számban.

Iványi Marcell (a Cannes-i díjas Szél című rövidfilm rendezője) pedig – aki az egyik első tesztnézője volt a még csak formálódó, próbaállapotban lévő darabnak – több klipet is forgatott a Duna tévének a Másik-lemezhez.

Újra Peepshow-mennyország

Mely lemez tehát időközben elkészült, és amely a beletett szív, lélek és munka ellenére sem jutott el sajnos a nagyobb közönséghez. Ebben Másik akkori együttese, a Heart Rock Company szervezési problémái is szerepet játszottak, és kétségtelen, hogy nem volt megfelelő promóciója az anyagnak egy országos turnéhoz. [Én Debrecenben például nem hallottam róla, pedig már jól tudtam, ki az a Másik Jancsi, és mi az a Peepshow-mennyország – krank]

Aztán némi alvás után 2001-ben még egyszer megjelent a lemez, ugyanazzal a tracklistával, ugyanazokkal a felvételekkel, de újrakeverve és erősebb produceri támogatással, Iguana Bár címmel (egyben az egyik szám címe is). Ezeket a dalokat Másik János azóta is játsza.

Bálint István és Másik János készültek újabb közös lemezeket csinálni, de a vártnál mérsékeltebb fogadtatás és Bálint súlyosbodó betegsége folytán végül is nem született új lemez, csak néhány dal. Amit én személy szerint nagyon sajnálok.

Marcinak pedig köszönet a rengeteg információért, és hogy végre megtudtam, honnan vannak a Peepshow-mennyország dalszövegei.

Néhány hónapja linkelte be valaki egy fórumon Szabina Zoltán Cseh Tamás című dalát. Noha a dal szép, mindannyian úgy voltunk vele, hogy ne, ne temessük, hát túléli ő ezt, ne fessük a falra az ördögöt, ne legyen ez a dal, tíz év múlva se ez a dal legyen. Ez lett mégis, szomorú aktualitássá vált. (A felesleges rossz szájíz elkerülése végett fontos megjegyezni, hogy még Tamás betegsége előtt született a dal, amit ismert és kedvelt.)

Egy régi Dinnyés-féle ballada Kalász László tollából, gyönyörű képekkel.

Gitárosoknak akkordmenet:

G             D
Mintha rögtön meghalnék,
D7          G
úgy kellene élnem –
G      G7 C
Élesül nyakamra szél
G     D    G
eresztgeti vérem.

Can Togay és Másik János Fénykutya és vonat című verses-dalos estjében bukkantam erre a gyöngyszemre:

Ismét Benkő Péter szaval egy Koltay-verset a Titkos szeretők című albumról. Egy olyat, amihez nem nagyon kell fűzni semmit, megteszi azt a hang.