Brit kutató
A pillanat emlékműve
Permanentia
Rovatok
Gondolatok
Írásnapló
-
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
|---|
| 28 | 29 | 30 | 1 | 2 | 3 | 4 | | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 1 | | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
Blogról-blogra
Hatóságilag tilos
-
Drága ember! Ez egy blog, és mint ilyen, magánvéleményt fejez ki.
A hozzászólók által mondottakért a blog üzemeltetője természetesen nem felelhet, de
fenntartja magának a moderálás jogát.
A váróteremben megjelent művekre – ha ezzel ellentétes jelzést nem találsz – a Creative Commons „Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország” licence vonatkozik.
Ez röviden annyit jelent, hogy ha idézel vagy feldolgozol valamit, ami innen származik, akkor méltóztatsz egy linket elhelyezni a váróteremre, illetve hogy pénzt csak akkor kereshetsz vele, ha nekem is átutalsz egy rúd parizert.
A weblap formai elemeire és a krank.hu weblapcsoport többi tagjára vonatkozó felhasználási feltételeket a krank.hu jognyilatkozata ismerteti. Érdemes elolvasni, mert vicces.
(P) krAnk.hu, 2001-2010
Plecsnik
|
( krank; 2010. március 13., 12:42)
A kortárs művészet jóformán csak a rockzene (na jó, egy kicsit kultúrsznobosabb megfogalmazással: a pop-art) formájában bukkan fel a Váróteremben – nem vagyok ugyanis műértő, viszont arra már rájöttem, hogy a hirtelen felindulásból értékelt kortárs mű még nem biztos, hogy kiállja az idők próbáját. Most mégis teszek egy kivételt; rábukkantam valamire, amit leginkább talán képzőművészeti alkotásnak lehet nevezni, és ugyan nem hiszem, hogy az emberiség legértékesebb műkincsei közé fog kerülni, ötletessége és korinterpretációja figyelemre méltó. Egy ismeretlen nevű szerző a II. világháborút dolgozta fel úgy, ahogy az eseményeket a Facebook-on nyomon lehetett volna követni. A finom humor és a jó ötlet mellett azon is érdekes elgondolkozni, hogy mennyivel rövidebb üzenetekkel tudunk ma már kommunikálni, és lehet töprengeni, hogy ez vajon jó vagy rossz. Egyébiránt akár bele is férhet a pop-art kategóriába. Íme (katt a képre; az évszámokat az óra:perc rejti):
( krank; 2009. május 31., 01:43)
Valamilyen Gusztáv Majdnem: Mert elhagyatnak akkor mindenek „Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan”
(Pilinszky János: Apokrif) csöndáztatta mélyébe a hideg éjszakának
sirályok repülnek, a néma szélbe beledőlnek,
lakatot parancsol szájukra az úristen,
hang nincsen, fény nincsen, itt minden
az elmúlt göcsörtös kezei közé ragadt,
csak az emlék pislákol a fáradt elmében,
a víz, a halak és a partok tétova képe
a bizonytalanság állandó félelmében,
a szögreakasztott kabát, az árvaság fényképe,
az útkereső kitaposott lábnyomainak magánya,
csak a monotonitás lehet rosszabb, és akkor felsejlik
az ablakon kopogni készülő esőcseppek sokasága (Budapest, 2009. május 31.)
Gondolatok: sirály, éj, emlék, elme, fénykép, szögreakasztott, úristen, isten, repülés, kabát, pilinszky jános, lakat, monoton, esőcsepp, kopogás, lábnyom, hal, víz, part
Rovatok: Tollamnak hegyéből | Vers | Tárlat
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2009. április 15., 01:38)
 Valamilyen Gusztáv Majdnem: Egy kicsi végtelen Koldusbotom neked szegezem:
a fényt a falakon túl, tudom, veled látom.
Adj hát levegőt, lélegezz velem, csókolj!
Ajkaid eltáncolják nekem az egész világot –
százezer színe mind egyszerre nyitja szemem
Rád, aki a minden vagy tenyérnyi kicsiben,
egészen, egészen kicsiben, szinte képtelen,
mint az üveggolyóba zárt világ. Egy kicsi végtelen. (Budapest, 2009. április 15.)
Gondolatok: koldusbot, lélegzés, üveggolyó, végtelen, kicsi, szem, tenyérnyi, ajkak, fény, fal, szín
Rovatok: Tárlat | Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2009. április 13., 18:20)
 Valamilyen Gusztáv Majdnem: Megfejtés vagy.
gloria mundi
ujjaid begyén.
megteremted a fényt,
az életet és a törvényt.
vagy.
mozdulataid nyomán
világok születnek és dőlnek,
ujjaidon táncolva
a részeg időnek. (Budapest, 2009. április 13.)
Gondolatok: isten, univerzum, teremtés, fény, élet, törvény, idő, ujj, tánc, világ, születés, dőlés
Rovatok: Tárlat | Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2008. november 26., 00:47)
 (Víziváros a Franklin lépcső felső részéről – Falusi Zoltán felvétele)
(Cseh Tamás – Bereményi Géza: Víziváros) Bereményi Géza:
Víziváros
Egy vasárnap délelőtt
csak nézd meg a képeket!
Nézd, a kép a falon,
nézd... mit csinál...
Hogy zúg a harang
vasárnap délelőtt!
A képek, a harang
nézd, mit csinál...
Az asztalon két pohár,
zöldek, míg vasárnap
délelőtt a zene vagy harang szól.
Nem mozdul a cipő,
a pohár, a szekrény, a kabát,
de valamit mind csinál.
Most, mondjuk, egy vasárnap
ágyban ennyi van.
Gondolj ide harangot...
s a tárgyak... és meghalok.
Az asztalon két pohár
zöldek, míg vasárnap
délelőtt a zene vagy harang szól.
Nem mozdul a cipő,
a pohár, a szekrény, a kabát,
de valamit mind csinál.
Egy vasárnap délelőtt
csak nézd meg a képeket
nézd, a kép a falon,
nézd, mit csinál... Valamilyen Gusztáv Majdnem: Vízivárosi búcsú Különös lesz ez a tél, még alig esett le az első hó, és máris valami fura érzés, talán balsejtelem, valami kedvetlen ködbe burkolt hangulat képében rajzolódott jégvirág az elme ablakára, melyet lekaparni nem bír, nem lehet. Szűk esztendők és bő esztendők sora, összeroppanások és feltápászkodások évei, egymásratalálások és végül mindig elhagyások, hosszan zuhogó magány, s te egész végig maradtál, te végig itt maradtál, Víziváros. És most fogog magad, és te is kivetsz magadból. Elhagyjuk egymást, Víziváros, neked sem kellek, nem akarod már mutogatni kanyargós utcáidat, várfalaidat, havas háztetőidet és nyáron zöldellő fáidat. Nem akarod már, hogy az utcalámpákon áteső, a fényben eső hó az én szememet csillogtassa, nem akarod már, hogy fülledt meleged, szélvész huzatod és nyugodt csended, hogy fényeid, titokzatos, hívó fényeid engem érjenek. Sikátoraid, ezernyi zegzugod magammal viszem, viszem a falak nehezét és a víz illatát, viszem a hátamon, cipelem keresztedet, negyvenöt és ötvenhat vérét és vérbosszúját, a golyók nyomát a házakon, németek, oroszok, magyarok halott lelkeit, akik bolyongva és imbolyogva kószálnak éjjelente, akik annyit meséltek nekem. Megtagadod tán azt a presszót is a kopott zongorával, a régi slágerekkel, a vén budai hársfák halk suttogásával, a nizzai zongorista dalával, otthonos otthontalanságával.
Vinni akarod? Vigyed hát. Vigyed, mint szerelmeim vitték, amijük volt, amit adtak és amit kaptak, fogd és vidd, hiszen szerelmem vagy te is nekem, te kicsi város, Víziváros, te szentély, te végtelen sétával töltött éjszakáim gondolatainak egyetlen ismerője, vidd, nem ellenkezek, mert nem ellenkezhetek.
Őrizzék az istenek ezernyi káprázó szemedet. (Budapest, 2008. november 25.)
1 nyájas olvasó szerint az írás értéke 4.0
Gondolatok: víziváros, budapest, különös, tél, hó, szerelem, város, fák, folyó, fény, utcalámpa, presszó, zongora, hársfák, falak, negyvenöt, ötvenhat, német, orosz, magyar, háztető, egymásratalálás, elválás, éjszaka, ellenkezés, keresztcipelés, sikátor, zuhogás, magány, bútorok, képek, harangzúgás, cseh tamás, bereményi géza, káprázat
Rovatok: Próza | Tárlat | Tollamnak hegyéből | Vers | Zene
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2008. november 23., 19:05)
Valamilyen Gusztáv Majdnem: Beszivárgás hová mehetek,
ahol nem kísértesz tovább?
az út végén toporgok: te macska,
én sarokba szorított madár.
elmenni miért nem elég?
miért követsz, ha megvetsz,
és éjjelente, mint rég
a rossz csizmába a havaseső,
miért szivárogsz folyton belém? (Budapest, 2008. november 23.)
Gondolatok: kísértés, macska, út, vége, toporgás, madár, sarokbaszorítás, szivárgás, csizma, megvetés, követés, havaseső
Rovatok: Tárlat | Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2008. november 18., 01:23)
(Budapest, 2008. november 18.)
( krank; 2008. augusztus 22., 16:33)
Valamilyen Gusztáv Majdnem: Túl az íriszen Végtelenbe vándorló kopott kék egek
viszik magukkal a Napot, hogy az éjjelek
fekete semmije legyen a minden nekem,
kitakarva a világból minden részletet,
amit a szem láthat, hogy a permanens
földöntúli gondolatok asztalomhoz ülhessenek.
Egy kávét fizetek, a lényeget nekem,
csak azt közvetítsed, te világ, felém!
Íriszentúli mesékről meséljenek
azok a gondolatok, az állandósult rezgések,
amik alapzaját adják az úgynevezett létezésnek,
melynek célja megérteni önmagát,
cigarettafüstbe burkolt kávék fölött
meghallani harmonikus alapdallamát,
a mindent egybefogó őstudást: a bennünk rejlő
világegyetem-kvintesszenciát. (Budapest, 2008. augusztus 22.)
( krank; 2008. július 3., 00:06)
Különös utazás ez a mai, mert utazunk is, meg nem is. Az Esőben rád című montázs 2004-ben készült, és a Kovács Ákos jegyezte Like the Rain című dal refrénje szerepelt rajta. Néhány hónapja azonban, amikor a publikálásra engedélyt kértem tőle, aki kommunistának, zsidónak és ateistának (igen, így együtt az utolsó kettő) tart, úgy nyilatkozott, hogy „kifogásom” nincs [a közzététel ellen]. Így aztán a mai napon egy 1994-es vers, a Just Like került a képre, mint hangulatában ideillő gondolat. Esőben rád 
(Budapest, 2004-2008) Valamilyen Gusztáv Majdnem: Just Like Today you're so lonely
Just like me, like me
In a finding-way-with-knives
Lost world (Ma olyan magányos vagy
Éppúgy mint én, mint én
Egy késekkel tájékozódó
Eltévedt világban)
( krank; 2008. július 1., 22:30)
Ufarszin „elosztatott a Te országod és adatott az médeknek és persáknak”
(Dániel 5., 25–28.) 
(Budapest, 2008. július 1.)
|