Brit kutató
A pillanat emlékműve
Permanentia
Rovatok
Gondolatok
Írásnapló
-
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
|---|
| 28 | 29 | 30 | 1 | 2 | 3 | 4 | | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 1 | | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
Blogról-blogra
Hatóságilag tilos
-
Drága ember! Ez egy blog, és mint ilyen, magánvéleményt fejez ki.
A hozzászólók által mondottakért a blog üzemeltetője természetesen nem felelhet, de
fenntartja magának a moderálás jogát.
A váróteremben megjelent művekre – ha ezzel ellentétes jelzést nem találsz – a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország licence vonatkozik.
Ez röviden annyit jelent, hogy ha idézel vagy feldolgozol valamit, ami innen származik, akkor méltóztatsz egy linket elhelyezni a váróteremre, illetve hogy pénzt csak akkor kereshetsz vele, ha nekem is átutalsz egy rúd parizert.
A weblap formai elemeire és a krank.hu weblapcsoport többi tagjára vonatkozó felhasználási feltételeket a krank.hu jognyilatkozata ismerteti. Érdemes elolvasni, mert vicces.
(P) krAnk.hu, 2001-2010
Plecsnik

|
( krank; 2010. június 18., 21:46)
Valamilyen Gusztáv: Hallgatás beleegyezés Nem írok neked verset, nem éneklek dalt és nem hozok virágot, mert te magad vagy a vers, a dal, a virág, te gyújtasz világot kint és bent, benned látom, hogy bár ezeréves vagyok, mint a kövek, ezeréves, most mégsem öreg. Az időt már nem is mérem én, a pillanat állandóságát vágyom veled, a verssel, a rímekbe beállok, s nézem, ahogy megkezdett gondolatom megérted, és harmonikusan lezárod. (Budapest, 2010. június 18.)
( krank; 2010. április 3., 01:21)
Valamilyen Gusztáv: Rácsodálkozás húrjaidon a csend is megrezeg no lám! a nyugalom zenél mint az esőáztatta földeken úgy ébred a remény egy gondolattal játszik az élet szórakozottan számolja cseppjeit varázsod nagy tengerének és ujja hegyén mutatja kincseit a belőled hulló fénynek (Budapest, 2010. április 3.)
Gondolatok: húr, csend, rezgés, esőáztatta, eső, remény, élet, gondolat, játék, varázs, tenger, fény, ujjhegy
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2010. március 21., 02:31)
Valamilyen Gusztáv: Lebontás Rended a csend, a telek csendje. Csended – a rend – leereszkedve ólomból önt fátylat köréd. Magadba zárod ujjaid. Kezemben tavasz az arcod – varázslat, ahogy eső alá tartod, és szemeid szivárványra bontják a feltámadó színeket. Csendedben berendezkedve titkod megfejtem és ujjaid tárom. Kip-kop – mondom, és csorog az ólom –, szabad vagy! Élj! (Budapest, 2010. március 21.)
Gondolatok: rend, csend, ólom, eső, arc, tavasz, élet, szabadság, ujjak, bezárás, szivárvány, szín, titok
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2010. március 3., 00:06)
Valamilyen Gusztáv: A Nagy Illuzionistához választott magányod magadra hagy, na látod a mélyben élő halak sosem látják a Napot megrögzött illuzionista ne lepődj meg annyira ha magadat is, barátom egy illúzióban találod nálad mindig rohannak a fák és egyszer majd szédülten kérded mi ez? akkor azt mondják majd látod, nem láttad, ez volt az élet látod? nem látod. nem érted. pedig értelmetlen a magányod. (Budapest, 2010. március 3.)
( krank; 2010. február 26., 01:50)
Valamilyen Gusztáv: Sikertelen kitörési kísérlet törésvonalak szelnek át remegő kezek és görbe hát ekvidisztáns felosztású ciklusok: újra a fal, újra a kép, itt vagyok úgy látszik, hetvenhetedjére is lehet ismeretlenül szemlélni a helyzetet amiket törésvonalak szelnek át meg remegő kezek és egy görbe hát betörve, hogy mint annyiszor azelőtt elszenvedje a feszítő centripetális erőt (Budapest, 2010. február 26.)
( krank; 2010. február 25., 15:35)
Valamilyen Gusztáv: Szolgálati utasítás ülj fel az ágyon a könyv, amit olvastál, üres vagy soha nem is létezett hiába kutatni a polcokon és megnézni a takaró alatt fiú, csak a gondolat mérgezett csak az akarás lapozta és vetítette a képeket dőlj vissza az ágyra ejtsd magad mellé két kezed nagy levegő, nyugalom erőt kell gyűjtened mert most legyűröd magad a saját rekedt torkodon ne szólj, tudod, csak mint a halak csendben merengeni dolgokon hagyd már azt a könyvet a fenébe úgysem lennének benne szavak a felfoghatón túlra került minden és tetszik vagy sem, ez már így marad – indián (Budapest, 2010. február 25.)
( krank; 2010. február 21., 17:25)
Valamilyen Gusztáv: Én meg a szívedig néztem az esőt, ahogy az ereszen nem jut át, ahogy a csepp útja megtörik és identitását veszítve névtelen tócsákba vegyül, aztán cseppvoltára senki nem emlékezik és vártam, hogy elaludj, és utána bezárjam az ablakot, mert azt mondtad, nincsen más olyan jó, mint az eső hangjára elaludni, és reggel is néztem, ahogy könnyezik az Isten a kettő között pedig a sötétben néztem az arcodból nekem adatott a párnák közül kikandikáló kincset a negyedarcnyi éjbe burkolt rajzolatot és néztem, ahogy fénybe festi a reggel elképzeltem, hogy bevonja íveid aztán jött megint az eső és az ablak te a nyakadig takaróztál, én meg a szívedig azt játszottam, hogy bár egy araszra vagy és én nyújtózom, mégsem érlek el akárhogy feszülök, nem is játék ez ez a valóság, amitől félni kell mert őrület, hogy a végtelen belesűrűsödik húsz átkozott centibe, ami át nem fogható pedig szinte a nyakamban lélegzel, fáradt vagyok ég a szemem, és már az eső sem hallható a nehéz alvás előtt még arra gondolok hogy amikor mesét mondtam neked már biztos aludhattál magadba zárva mert nem érted a lényeget (Budapest, 2010. február 21.)
Gondolatok: eső, kopogás, ív, fény, alvás, ébrenlét, éjjel, reggel, végtelen, mese, lélegzés
Rovatok: Tollamnak hegyéből | Vers
Mitcsinálás:
Email |
Bejegyzés webcíme |
Hozzászólások (0)
( krank; 2010. február 21., 00:23)
Valamilyen Gusztáv: Trapéz (Pierrot a mézesmadzagon) „Mi lesz velem, s mi lesz veled? Vigasztalan szeretlek! Ülünk az ég korlátain, mint elitélt fegyencek.” (Pilinszky János: Trapéz és korlát) mikor a szomjúság a szájat cserepesre szárítja egész a sarkokig mikor a test nem tűri az ágyat mert a bohóc trapézról álmodik matatás hallik és füst kereng az éjszaka hajnallá változik az ablak előtt görnyedt sziluett csak a bohóc az, trapézról álmodik a jel az éjjel felismertetett pierrot a mézesmadgazon üresen zárom melletted kezemet a bohóc vagyok, trapézról álmodok (Budapest, 2010. február 19–21.)
( krank; 2010. február 17., 02:37)
Valamilyen Gusztáv: Metamorfózis kötelet dobnak a madarak. kötelet dobnak és suhognak szárnyaik, repülnek az égre fel az ólomnehéz vágyaink. kelletlen lettem, elkedvetlenedtem. kellemetlen jelek: a kerek nem kerek, kelléknek sem kellettem. keresetlen lettem. kötelet dobnak a madarak. hurkokat kötnek a csőrükkel. szárnyaik csapkodják a vizeket, hogy megfojtsanak vágyaik. kelletlen lettem, elkedvetlenedtem. jönnek a lovasok. jöjjenek. vigyék el az álmaim. (Budapest, 2010. február 17.)
( krank; 2010. február 15., 00:04)
| Nick Cave: The Weeping Song Go son, go down to the water And see the women weeping there Then go up into the mountains The men, they are weeping too Father, why are all the women weeping? They are weeping for their men Then why are all the men there weeping? They are weeping back at them This is a weeping song A song in which to weep While all the men and women sleep This is a weeping song But I won't be weeping long Father, why are all the children weeping? They are merely crying son O, are they merely crying, father? Yes, true weeping is yet to come This is a weeping song A song in which to weep While all the men and women sleep This is a weeping song But I won't be weeping long O father tell me, are you weeping? Your face seems wet to touch O then I'm so sorry, father I never thought I hurt you so much This is a weeping song A song in which to weep While we rock ourselves to sleep This is a weeping song But I won't be weeping long But I won't be weeping long But I won't be weeping long But I won't be weeping long | Könnyező dal Eredj, fiam, menj le a folyóhoz! Nézd, könnyeznek ott az asszonyok. És menj fel a hegyekbe, fiam! Nézd, könnyeznek ott a férfiak. Apám, miért könnyes minden asszony? A férjeikért könnyeznek, bizony. És miért könnyes ott fenn minden férfi? Asszonyaikért csorog rajtuk végig. Ez egy könnyező dal. Egy dal, amiben könnyezünk, Amíg mindenki alszik csendben. Ez egy könnyező dal, De már nem sokáig könnyezek. Apám, miért könnyezik minden gyermek? Egyszerűen csak bőgnek, fiam. Ó, azt mondod, csak úgy bőgnek, apám? Igen, az igaz könny később fakad. Ez egy könnyező dal, Egy dal, amiben könnyezünk, Amíg mindenki alszik csendben. Ez egy könnyező dal, De már nem sokáig könnyezek. Apám, ó, mondd, te is könnyezel itt? Az arcod érintése nedves. Ó, úgy sajnálom a könnyeid, apám, Nem gondoltam, hogy ennyire fáj. Ez egy könnyező dal, Egy dal, amiben könnyezünk, Amíg mindenki alszik csendben. Ez egy könnyező dal, De már nem sokáig könnyezek. De már nem sokáig könnyezek. De már nem sokáig könnyezek. De már nem sokáig könnyezek. (Valamilyen Gusztáv fordítása) | Nick Cave and The Bad Seeds: The Weeping Song
|