Tollamnak hegyéből: Metamorfózis

(krank; 2010. február 17., 02:37)

Valamilyen Gusztáv:

Metamorfózis

 

kötelet dobnak a madarak.
kötelet dobnak és suhognak szárnyaik,
repülnek az égre fel az ólomnehéz vágyaink.

kelletlen lettem, elkedvetlenedtem.
kellemetlen jelek: a kerek nem kerek,
kelléknek sem kellettem. keresetlen lettem.

kötelet dobnak a madarak.
hurkokat kötnek a csőrükkel. szárnyaik
csapkodják a vizeket, hogy megfojtsanak vágyaik.

kelletlen lettem, elkedvetlenedtem.
jönnek a lovasok. jöjjenek. vigyék el az álmaim.

 

(Budapest, 2010. február 17.)

Hajnali csatlakozás – Nick Cave dalszövegeiből: The Weeping Song (Könnyező dal)

(krank; 2010. február 15., 00:04)

Nick Cave:

The Weeping Song

 

Go son, go down to the water
And see the women weeping there
Then go up into the mountains
The men, they are weeping too

Father, why are all the women
    weeping?
They are weeping for their men
Then why are all the men there
    weeping?
They are weeping back at them

This is a weeping song
A song in which to weep
While all the men and women sleep
This is a weeping song
But I won't be weeping long

Father, why are all the children
    weeping?
They are merely crying son
O, are they merely crying, 
    father?
Yes, true weeping is yet to come

This is a weeping song
A song in which to weep
While all the men and women sleep
This is a weeping song
But I won't be weeping long

O father tell me, are you weeping?
Your face seems wet to touch
O then I'm so sorry, father
I never thought I hurt you so much

This is a weeping song
A song in which to weep
While we rock ourselves to sleep
This is a weeping song
But I won't be weeping long
But I won't be weeping long
But I won't be weeping long
But I won't be weeping long

 

Könnyező dal

 

Eredj, fiam, menj le a folyóhoz!
Nézd, könnyeznek ott az asszonyok.
És menj fel a hegyekbe, fiam!
Nézd, könnyeznek ott a férfiak.

Apám, miért könnyes
    minden asszony?
A férjeikért könnyeznek, bizony.
És miért könnyes ott fenn
    minden férfi?
Asszonyaikért csorog rajtuk végig.

Ez egy könnyező dal.
Egy dal, amiben könnyezünk,
Amíg mindenki alszik csendben.
Ez egy könnyező dal,
De már nem sokáig könnyezek.

Apám, miért könnyezik
    minden gyermek?
Egyszerűen csak bőgnek, fiam.
Ó, azt mondod, csak úgy
    bőgnek, apám?
Igen, az igaz könny később fakad.

Ez egy könnyező dal,
Egy dal, amiben könnyezünk,
Amíg mindenki alszik csendben.
Ez egy könnyező dal,
De már nem sokáig könnyezek.

Apám, ó, mondd, te is könnyezel itt?
Az arcod érintése nedves.
Ó, úgy sajnálom a könnyeid, apám,
Nem gondoltam, hogy ennyire fáj.

Ez egy könnyező dal,
Egy dal, amiben könnyezünk,
Amíg mindenki alszik csendben.
Ez egy könnyező dal,
De már nem sokáig könnyezek.
De már nem sokáig könnyezek.
De már nem sokáig könnyezek.
De már nem sokáig könnyezek.

 

(Valamilyen Gusztáv fordítása)

 

Nick Cave and The Bad Seeds: The Weeping Song

Tollamnak hegyéből: A tautológia leleplezése

(krank; 2010. február 5., 04:11)

Valamilyen Gusztáv:

A tautológia leleplezése

 

Már minden csak ismétlődés,
újratálalt kérdések és szentenciák,
csak az archetípusok átöltöztetése.
És ismételnek ezek a sorok is, mi mást
tehetnének, ha egyszer minden létezik,
amióta világ a világ? Mióta tágul,
csak messzebb kerültek, csak fellazultak
az ősi relációk. Mert ahogy ráhull
a világra az idő, összekuszálja a lényeget
nyughatatlan szívünk, pedig alea iacta est:
feleslegesen spekuláltunk mindig is –
félreértettük a földöntúli neszt.
Ideje hát azonosítani a lényeggel
ezt a lágy mollban duruzsoló zenét,
mert az egyetlen szükséges rekogníció,
hogy halhatatlanul bennünk feszül a lét.

 

(Budapest, 2010. február 5.)

Tollamnak hegyéből: Harminchárom életem

(krank; 2010. január 6., 00:44)

Valamilyen Gusztáv:

Harminchárom életem

 

Egy vörös patak csobogása ébreszt.
Krisztus vérének folyását hallom,
aki csipkebokor képében szól: Nézd meg,
te túléltél engemet! Mi lesz most vajon?

Fogalmam sincs, Uram, zavarban vagyok.
Ténfergek jobbra-balra, se kereszt,
se töviskoszorú nem éget, mégis jajgatok –
nagy teher, hogy te világítod be az ereszt,

mert most valamit mondani kéne, Uram,
de mit mondhatnék ezen a földön,
mint hogy tovább keresem saját utam,
És magamban szavaidat őrlöm?

Jól is van ez így, így van jól minden,
Jól van a keresés, jól van élet és halál,
Jól, hogy a holnaphoz kulcsunk nincsen,
Jól van ez így, így megyek tovább.

 

(Budapest, 2010. január 6.)

Dokkolás – Gyermekgyilkosság

(krank; 2009. november 30., 21:51)

Eőszakmentesség néven verspályázatot hirdetett a DOKK a közelmúltban. Erre született a Gyermekgyilkosság című limerick.


Gondolatok: ,
Rovatok: Vers | Tollamnak hegyéből | Más
Mitcsinálás: Email | Bejegyzés webcíme | Hozzászólások (0)  Hozzászólások hírcsatornája

Tollamnak hegyéből: Leírás

(krank; 2009. november 24., 01:26)

Valamilyen Gusztáv Majdnem:

Leírás

 

Újra és újra le akarlak írni így is, meg úgy is,
lefesteni és kiradírozni mindent,
a mélyen belémégett vonásokat,
melyek gondolataim vezetik itten,
azok a hullámokra emlékeztető ívek:
az ajkak, a mellek és a csípő sajátos
szentháromsága a beléd vetett hitben;
mindezek hullámzása, mint a Nyugalom Tengere,
olyan békések és olyan messze vannak.
És én úgy nézek fel a Holdra esténként,
mintha ott laknál, és te adnád a fényét annak;
űrhajó-megállóhelyeket keresek a városban,
már felvásároltam minden térképet földön és égen,
és tanulmányozom a repülőgépfizikát.
Bontatlan borítékok között keresem már régen
azt a cetlin ajtóm alá csúsztatott papírdarabkát,
amin a tojásfejű idegenek közlik,
hogy mikor és hol legyek készenlétben,
és feltétlen hozzak oxigénpalackot, hát
nem fogok én annyit bíbelődni azzal,
csak addig tartson ki a levegő, amíg még egyszer
közelről látlak a szkafanderen át,
aztán elsötétülhet az egész világ,
mert le akarlak írni úgyis úgy is,
elfeledni cselló alakú tested
húsomba vágó húrjait, amiket
nyakam köré tekertél még Pesten.
Kidobni a kukába, mint egy agyonhasznált
zsebkendőt. Vigyenek el innen,
sose halljak rólad, leírni akarlak, hamu rád,
tűnj a Holdra el, vagy még messzebb,
ahonnan nem ér ide vissza
börtönödbe záró aurád!

 

(Budapest, 2009. november 21-24.)

Tollamnak hegyéből: Kataklizma

(krank; 2009. november 16., 22:51)

Valamilyen Gusztáv Majdnem:

Kataklizma

 

a kettévágott világ erőfeszítése
a helyzet permanenssé tétele iránt,
a kontextust adó társadalom
a mikro- és a makroökonómia jogán
autoimmun reakcióba kezd,
és az önpusztítás könyörtelen
matematikája és fizikája
a káosz szentségében rendet teremt.
az etikaként azonosított börtön
és az elveszése után támadt
számítóság féktelen metabolikus
reakciója minden terhet rámhagy.
xanaxos üvegcsékbe zárt
tébolyult lelkek kopogása.

ezt a zajt vigyék innen el.

kataklizma.

 

(Budapest, 2009. november 12-16.)

Tollamnak hegyéből: Öleljetek halált

(krank; 2009. november 6., 23:29)

Valamilyen Gusztáv Majdnem:

Öleljetek halált

 

Gyertek, fiatal farkasok!
Eluntam a játékot.
Gyertek, hagyok nektek
néhány vércseppet a havon!
Nem űz már a vérem,
nem hajtanak hajnalok;
Életem is eluntam,
Megtört vén vagyok.
Öleljetek át, a szuszt kinyomva
öljetek meg, fiatal farkasok!

 

(Budapest, 2009. november 6.)

Tollamnak hegyéből: Lenyomat

(krank; 2009. október 31., 15:39)

Valamilyen Gusztáv Majdnem:

Lenyomat

 

még mindig ágyat vetek
neked is: fenntartom a helyed.
itt maradt a lenyomatod,
látod, amit belém ültettél,
azt most már felnevelem.
látod, még mindig ágyat vetek,
ahogy tanítottál:
párna, paplan,
és égő lámpa a fejed felett.

és mindig az ágy.
az ágy szélétől
eljutni az ablakig,
kitárni a függönyt,
a napot úgy szeretted,
a fény öledbe pergett.
ágyat vetni megtanultam,
és amit belém ültettél,
azt most már felnevelem.

a lenyomatod ittmaradt,
mint egy falevél
egy könyvnek a lapjain:
vékony, száraz egyszervolt.
színe van neki,
őszszíne van neki,
őszillata van neki,
pedig még gyermek,
pedig még nevelem,
pedig még keresem
az ablakot,
az ágyat,
és azt a pózt, amiben
nevettél rajtam,
megtanítottad ezt is:
nevettél velem

nem lehet,
hogy magára hagyjam
ezt az esetlen gyermeket,
hát inkább felnevelem.
aztán mint a jó szülő,
egy napon
– tudtod nélkül –
kitárom az ajtót
és útjára engedem.

 

(Budapest, 2009. október 31.)

Tollamnak hegyéből: Az illúzió törvénye

(krank; 2009. október 25., 02:47)

Valamilyen Gusztáv Majdnem:

Az illúzió törvénye

 

szükségképpen meghúzom a vonalat
az álom és a valóság között
aztán gyorsan szét is maszatolom
mint gyermekkoromban a kövön
a kamilla illatos virágát
azt a feledhetetlen gyógyító illatot
mert ha minden csak tapasztalás
és valódit soha senki nem alkotott
akkor minek is kéne a más
és a nem más közötti határ
akkor legyen minden egy
és álomban is élhetek akár

 

(Budapest, 2009. október 25.)