Egy téli nap emléke a vers, a vers emléke egy nyár, a nyáré a tavasz, melankolikus megmozdulás 2004 végéről.
Valamilyen Gusztáv Majdnem:
Alkonydal
mintha deres utcákon
vízkristályok fénytükrében
sejleni látnám reggelen
az tavalyi nyárt
fényét adván megcsillantja
emberek szívébe zárt
emlékeknek melegét
billegő télikabátokba
bebújik szemtelenül
égből hullott áldott fénye
belémnehezül
ülj le időnek kövére
várjad ezerszín tavaszot
az friss vetést, biz’, látnikék
hókristálytól irigyelve
csillogást, még fénylenék
még mennék, nyílnék, zöldellnék
de hajam derét tavasz már nem mossa
kezem kérgét, szívem kérgét
életerőd sem tépi szét
(Budapest, 2004. december 29.)