Péntek estétől szombat hajnalig a Gödör Dénes József Döncire emlékezett. Ott volt minden és mindenki, amiben és akivel zenélt, vagy csak barátok voltak: a nyolcvanas, a kilencvenes és a kétezres évek fél underground-univerzuma (csak önkényesen említve néhányat: Európa Kiadó (Menyhárt Jenő, Kiss Llászló, Varga Orsolya, Magyar Péter, Másik János), Balaton (Víg Mihály, Keszei Krisztián), Legát Tibor és a Lidérc, Peter Ogi, Kardos-Horváth János (Kaukázus), Somló Tamás, Sólyom Tibor, Bárdos-Deák Ági, Kamondy Ágnes, Frenk, Varga Lívius, Vidámpark, Malacka és a Tahó, Stereomilk). Igen, Dönci ahol nem fordult meg, ott is nyomot hagyott, ahol meg megfordult, akár irányt is szabott. Tudták-e, hogy van? A csuda tudja. De aki tudta, hogy van, az tudja, hogy ami van, az nem pont ugyanaz lenne nélküle, például másabb lenne az Európa Kiadós és a Balaton zenéje, és talán senki nem emlékezett volna meg Dixiről, erről az állítólag nehéz, de kétségtelenül fontos emberről. Dönci is nehéz lehetett emberként, annyi végén égette, ahány végén csak lehetett, magára vette, vállalta, hogy ellobban. Hozzám közel áll ez a filozófia (vö. Morrison), mert ehhez bátorság kell, lehet esztelenségnek nevezni, de kellenek a gyertyát két végükön égetők, az ipari keresztcipelők.

Dönci, Dixi – egészen abszurd volt hallgatni a Peter Ogi, Sólyom Tibi, Somló Tamás és Varga Livius-féle alkalmi felállásban a Horiztontot, amiben egy halott egy másik halottra emlékezik.

Dénes József Dönci: Horizont (Dixi szövegére)

Kevesen vannak, akik a halálukkal is adnak: ő a halálával összehozta a fél undergroundot, neki köszönhetjük, hogy négy év után újra hallhattuk az Európa Kiadót (a külföldön lévő Kirschner Péter helyén Jenő fiával, Leóval), hogy sikerült egy estére őrültek egész sorát hadba állítani, hogy a világ kiüvöltse magából azt a fájdalmat, amit te sem bírtál elviselni.

A Dönci Project a Dixi albumról előadja a Gizeh című számot

Látva azt a legalább tucat formációt, és látva azt a tumultust ott a Gödörben kilenctől ötig, beszélgetve a barátaiddal, akik nem csak a színpadon, de a színpad mögött is tisztelettel és nagyrabecsüléssel beszéltek rólad, arra gondoltam: Dönci, baszd meg, sikerült, neked sikerült, ami csak keveseknek: úgy nem vagy, hogy mégis vagy (vagy-vagy), nem haltál te meg, ez látszott és hallatszott tegnap, csak elmentél. Elmentél, de amit adtál nekünk, az itt maradt, és jó kezekben van. És köszönjük, csak nem mondjuk, mert biztos utálnád hallani. Te igazi hős.

Dönci az Európa Kiadó 2004-es koncertjén, az Igazi hőst gitározva