A kortárs művészet jóformán csak a rockzene (na jó, egy kicsit kultúrsznobosabb megfogalmazással: a pop-art) formájában bukkan fel a Váróteremben – nem vagyok ugyanis műértő, viszont arra már rájöttem, hogy a hirtelen felindulásból értékelt kortárs mű még nem biztos, hogy kiállja az idők próbáját. Most mégis teszek egy kivételt; rábukkantam valamire, amit leginkább talán képzőművészeti alkotásnak lehet nevezni, és ugyan nem hiszem, hogy az emberiség legértékesebb műkincsei közé fog kerülni, ötletessége és korinterpretációja figyelemre méltó. Egy ismeretlen nevű szerző a II. világháborút dolgozta fel úgy, ahogy az eseményeket a Facebook-on nyomon lehetett volna követni. A finom humor és a jó ötlet mellett azon is érdekes elgondolkozni, hogy mennyivel rövidebb üzenetekkel tudunk ma már kommunikálni, és lehet töprengeni, hogy ez vajon jó vagy rossz. Egyébiránt akár bele is férhet a pop-art kategóriába. Íme (katt a képre; az évszámokat az óra:perc rejti):